ProZ.com translation contests »
1st Annual ProZ.com Translation Contest: "Awakening" » Hungarian to English » Entry #7612

Source text in Hungarian

Translation #7612

Amíg a két gyerekre vigyáztam egy kis téren, Zita bement a világörökségi listán is szereplő gótikus katedrálisba, ahonnan csak szokatlanul hosszú idő után jött ki. Mivel nála nem volt apró, engem kért meg, hogy vegyek egy mécsest és gyújtsam meg. A kisfiam is bejött velem, és már be is dobta a perselybe a kiszámolt aprópénzt, de azután hirtelen kiszaladt anyához… és amikor utánasiettem, a kapuból láttam, hogy Zita rázkódó vállakkal zokog. Odabent a hűvösben aztán meggyújtottam életem első templomi mécsesét, ott pislákolt vagy száz másikkal egyetemben.
Amikor elindultam kifelé, észrevettem, hogy a mécsesekkel pontosan átellenben Szt. Kristóf alakja áll, szép színesre festett 15. századi szobor alakjában, amint viszi át a kis Jézust egy folyón. A faluban, ahol Zita felnőtt, szintén Szt. Kristóf szobra áll a főtéren. Itt, a tengerparti székesegyházban hirtelen ez villant be nekem: a tűz a vízzel szemben, a négy őselem közül a két nagy ellentétpár, a születés és a halál, az alkotás és a pusztítás; köztük pedig, a főhajó közepén állok én: az ateista, a pogány, a gyaur, a gój, a gádzsó, mindennek a tagadása és mindennek a tagadója.
Néztem a templomban az embereket, és megéreztem, hogy miért nem tudok soha úgy templomba belépni, mint ők. Sok száz, talán sok ezer templomban jártam már, minden lényeges vallás és felekezet templomában, de csak mint turista, mint utazó, mint kíváncsi kívülálló, mint felületes szemlélő. Talán olyan vagyok, mint a lelketlen szerető, aki sok száz nőjében mindig csak a különleges és egyedi vonásokat keresi, mint én a templomokban az építészeti megoldásokat, de magát a lényeget soha nem érti meg, mert fél megérteni, mert önző módon félti saját önállóságát.
Mikor kiértem a szabad ég alá, balról a tenger vize, felülről a nap tüze fogadott, a babakocsit tologató párom tűzforró arcán pedig sós vízcseppek gördültek le. Víz és tűz, akármerre nézek. Tűz és víz, akármit is érzek.
While I was looking after the two kids in a little square, Zita went to see the gothic cathedral, which even appears on the World Heritage List. She took her time coming out. She did not have any change on her so she asked me to buy a tea light and light it. My little son also came in with me. He put the change we counted out in the collection box, but then he suddenly ran outside to see his mum. Hurrying after him I saw from the gate that Zita’s shoulders were shaking with sobbing. Then in the coolness of the church I lit the first church candle of my life, and there it was, blinking together with about a hundred other lights.
On my way out I noticed that opposite all the lights stood the figure of St Christopher, a nice, colourfully painted 15th century statue, with the saint carrying the baby Jesus across a river. There is a St Christopher statue in the main square of the village where Zita grew up, too. Suddenly, here, at this seaside cathedral an image flashed across my mind: fire opposite water, the two big opposites of the four Elements. Birth and death, creation and destruction, and between them, in the middle of the nave, here I stand: the atheist, the pagan, the infidel, the goy, the gajo, the denial of everything and the denier of everything.
I watched the people in the church, and I understood why I had never been able to step into a church like they did. I have been to hundreds, maybe even thousands of churches of every major religion and denomination, but only as a tourist, a traveller, as a curious outsider, a superficial observer. Maybe I am like the soulless lover who is only ever looking for the extraordinary and the unique in his hundreds of lovers - just like I look for architectural features in churches, - but who never gets the point because he is scared to understand, because he is selfishly worried for his own independence.
When I got outside, I was greeted by the water of the sea on my left, and the heat of the sun above, and I saw my other half pushing the pram up and down, salty drops of water rolling down her red-hot cheeks. Water and fire, wherever I look. Fire and water, whatever I feel.